Nincs jövő a halászoknak
Nincs jövője
A halászoknak
Akik a falu határában
A sziklafalakon ülnek
Bámulva a kiüresedett tavat
Nosztalgiáznak
Az elszaladt évekről
Azért jöttek
A medencébe
Hogy dolgozzanak
A gyárban
Nem számít
Hogy hajuk sárga lett
Foguk kihullott
Barátaik
A lőporgyárban
Felrobbantak hetvennyolcban
Az éjjeli műszak
Ideje alatt
A megmaradtak szedték
Össze
A maradványokat
A falusiak megrázkódtak
Délután
Mikor hallották
Az óriási robbanást
Egy nő az útra szaladt
Előreküldte lányait
Tudják meg az apjuk
Vajon darabokra szakadt-e
A hegyek között
Az égetőkemence mellett
Sírt mikor az úton meglátta
Férjét a gyár felől
Kerékpározva közeledni
Másnap együtt mentek
A szakadékhoz
Munkatársak
Maradványait
Összeszedni
Egy spirál alakú
Vasdarabot
Eltettek emlékbe
Nem számított
Csak hogy élnek
Azt gondolták
A hetvenet
Egyébként sem érnék meg
Ha nem robbanás
A kemikáliák
Később a rák
Vagy épp a magány
Halásznak akart állni
Öregen a férj
De észrevette
Hogy a karja fáj
Éjjelente
És nem bír a hasán
Feküdni
Harminc év a gyárban
A hegy gyomrában
Motyogta
Csak még egy kis pálinkát
Kívánt volna
De már a húsleves
Sem maradt meg benne
Remegve cigizett
Zsörtölődve
Próbálta kiengesztelni
Szeretteit
Egész jól ment
Amíg halála előtt
A felesége fülébe
Nem súgta
Aki hülyén születik
Az úgy is fog meghalni
Ne aggódj ezen
Túl sokat
Mikor aztán
Temetni viszik
Társai a halászok
Hegyoromról nézik
Ingatják a fejüket
Nahát még egy elment
Ők pedig itt maradtak
Műszak után
A borospincékhez mennek
Inni kell
Sanyi egészségére
Kitartására
Jó munkásember
Életére
Alkohol-
És nikotinfüggőségére
Hegynek lefele
Már könnyebben
Megy minden
Újiráz
Ha ezen a nyári napon
A Tüskevárat elolvasod
Garantálom
Hogy te leszel a legjobb író
Az osztályban
Szeptemberben majd
Elmondhatod
Neked Fekete a mestered
Aki a hintában ülve
Tanított meg
Tájleírást készíteni
Bíztatott apám a szünet előtt
Hangulatra jellegre
Történetileg
Az egész regény olyan
Mint azok a nyarak
Amiket Újirázon töltöttem
Víz halszag iszap
Nyári perzselő meleg
Az egyszerű falusi élet
Eszköztára kiterítve
Mivel a legjobb író
Akartam lenni
Hallgattam apámra
Aki a nyári kertben épp fát
Hasogatott és azt is hagyta
Hogy ujjaimmal
Végigtapogassam
Kérges kezén a fekete ereket
Majd arról faggattam
Az emberek
Hogyan halnak meg
Azon a nyáron
A hintában lengve
Olvastam el a regényt
Szóval ilyen volt az élet
Apámnak Újirázon
A víz tükröződése
A fény játéka
A nyár hangulata
Nemcsak a Berekben
De Újirázon is ilyen
A nap nem egyszerűen
Lemegy hanem
Lassan legurul
Az égtetőről
Nem mondtam el senkinek
Hogy értettem a mondatok
Közé rejtett szexuális
Utalásokat
De azért puha ceruzával
Halványan aláhúztam mindet
Aztán a szeptemberi
Meseíró versenyen
A nyári olvasmány alapján
Szőttem történetet
A tanárok
Figyelmének magabiztos
Irányításával
Fekete István
Írói megoldásait alkalmazva
Burkolt szexuális
Utalások elrejtésével
Amit senki nem mert
Számonkérni egy tízéves
Gyermeken
(Megjelent az Alföld 2024/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Versényi Anna grafikája.)
Hozzászólások